Amint felkeltem előszedtem Damon képét a naplóból és akkor megint egy kép esett ki belőle de ez nem róla hanem Stefanról készült.
Wow akkor apa szerintem Stefan-t is ismeri.Akkor nem lenne róla képe. Egy igen érdekes bejegyzést találtam a naplójában ahonnan a kép kiesett.
Június 17 Péntek
Ma Damon bemutatta az öccsét Stefan-t. Derék fiatalember és jó humorérzéke van. Elena amikor meglátta odaszaladt hozzá és megölelte őt. Mivel ott álltam mellettük egy kis párbeszédet is csempészek bele.
-Hé Elena hoztam neked valamit.-mondta Stefan majd a háta mögül elővett egy kis zenedobozt. Elena nagyon megörült neki.
-Köszönöm Stefan.-mondta majd Stefan leguggolt és megölelte majd amikor kinyitotta kijött belőle egy balettozó lány és forgott. A zene ami játszódott belőle fülbemászó volt. MA egész nap ezt a dalt dúdoltam magamban. Elena megköszönte Stefan-nak és utána megjelent Damon is. Elena rögtön hozzá futott és megölelte őt. Nagyon szeretheti Damon-t. Annak ellenére ami valójában. De ez nem érdekelt. Tudtam, hogy bármit megtenne érte. Akár még meg is halna. Reménykedem benne, hogy nem így lesz.
Nem hittem volna. Azaz még a saját szememnek sem hiszek. Damon képes lett volna értem meghalni? El kell mennem hozzá.
-Ajjj Damon. Miért nem mondtál semmit?-kérdeztem igazából magamtól és ekkor megjelent a holló.
-Elena. Gyere el. Szabadíts ki engem.-hallottam a hangot a fejemben
-Azonnal megyek.-mondtam majd elrohantam. Tudtam, hogy ha odamegyek akkor veszélybe sodrom magamat de ez ebben a pillanatban nem érdekelt. Csak mindent meg akartam tudni apámról. De szerintem anyáról is hallok majd a könyvben. Elsiettem a házhoz és természetesen a naplót is vittem magammal. Bekopogtattam az ajtót és Damon nyitott ajtót.
-Szia Elena. Hogy-hogy itt vagy?-kérdezte és a hangjából mintha az szűrődött volna le, hogy nem örül a látogatásomnak.
-Damon hol van?-kérdeztem
-Valahol. Nem tudom.-nem tudom miért de éreztem, hogy hazudik.
-Akkor bemennék ha nem bánod. Beszélgessünk el egy kicsit erről.-mondtam majd felemeltem apám naplóját és beengedett. De közben Damon járt a fejemben.
-Nos mit akarsz tudni?-kérdezte
-Mindent de csak rólatok. Milyen körülmények között változtatok át. Úgy értem vámpírrá.?-kérdeztem majd leültem egy fotelba és vártam, hogy mondjon valamit.
-Hát tudod, régen volt már. De minden részletére emlékszem. Az 1800-as években kezdődött. Akkor még derék fiatalember voltam az apád szerint.
-Mint ezen a képen?-kérdeztem majd kihalásztam a naplóból a fényképet és megmutattam neki.
-Igen, pont mint ez. Nos egy éjszakán történt valami. Valami szokatlan. Feltűnt a városban egy lány. A neve Katherine. A szomszéd földesúrnak a lánya volt. Nagyon kedvesnek tűnt. Beszélgettünk vele és nagyon jól kijöttünk. Téged nem nagyon szeretett főképp azért, mert Damon közelében voltál.
-Tehát ez a Katherine nem kedvelt. Ugyan csak egy kislány voltam. Akkor meg miért nem kedvelt?-kérdeztem
-Hát tudod. Amikor Katherine-nel beszélgetett akkor nagyon jól szórakoztak. De egyszerre csak megjelentél te és akkor Damon-nek sokkal jobb kedve lett, mint amikor vele volt. Láttam rajta, hogy nem igazán díjazta. Majd ezután összejött Damon Katherine-nel. Majd az első éjszakán amikor együtt voltak mint kiderült Katherine vámpír volt.
-Tehát akkor ő változtatta át?-kérdeztem
-Igen. Utána pedig én következtem.
-Ezt most, hogy érted?
-Egyszer fel kellett neki vinnem valamit de már nem emlékszem, hogy mit és akkor szó szerint az ágyában kötöttem ki. Engem is megharapott és megitatott a véréből így én is vámpírként értem meg a hajnalt. Speciális gyűrűt kaptunk ami nem engedi, hogy elégjünk a napon. Nos visszatérve. Katherine bábjai voltunk. Folyamatosan játszott velünk és az apáddal is. Nem néhányszor megcsapolta őt.
-Istenem ha most élne megölném.-szorítottam ökölbe a kezem.
-Nyugodj meg. Az egyik éjjel az apukád csinált egy készüléket ami felismeri a vámpírokat így könnyen végezni lehetett velük.
-És ti, hogyan menekültetek meg?-kérdeztem
-Az apukád nem bántott minket. Azt mondta, hogy menjünk el jó messzire. Nem akart minket megölni főleg Damon-t nem. Ezért is ragaszkodik hozzád annyira Damon. De valahogy megváltozott. Most már csak az érdekli, hogy öljön és ártatlan embereket manipuláljon. Ez az ő élete.
-Nem akarok hinni a fülemnek. Meg kell keresnem Damon-t.-mondtam majd felálltam és keresni kezdtem a házban. Nem találtam meg. Egy kicsit szomorú voltam.
-Hol van Damon??-kérdeztem idegesen
-Mondtam, hogy nem tudom.
-Tudom, hogy tudod. Mondd el nekem.-fenyegetőztem és a kezeimet ökölbe szorítottam
-Gyere megmutatom.-mondta Stefan majd levezetett a pincébe azt sem tudtam, hogy van pince.-Ott van az utolsó tömlöcben.-mondta majd elment én pedig odarohantam és kinyitottam sz ajtót. Verejtékezett és gyengének tűnt.
-E....Elena.-sóhajtotta majd felnézett
-Én vagyok az Damon.-mondtam majd leguggoltam elé és megöleltem.-Annyira aggódtam érted. Azaz Stefan aggódott érted.-hazudtam majd elváltam tőle.
-Hogy vagy?-kérdezte
-Hát én meg vagyok. De egy kis vér kellene. Nem adsz kölcsönbe?-kérdezte majd közeledni kezdett felém.
-Nem Damon. Állj le. Inkább keresek neked valahol. Ha egyáltalán van nálatok.
-Igen van. A hűtőben van. Csak egy csomaggal hozz.-mondta és elmentem míg nem találtam egy hűtőt. Kivettem belőle egy tasakot és visszamentem hozzá és odaadtam neki. Rá sem bírtam nézni ahogy a vért kortyolgatta.
-Köszönöm.-mondta majd elhajította az üres tasakot majd odajött mellém és leült.
-Jobban vagy?
-Igen. Most már jobban. Egyébként mennem kéne csajozni ma este. Nem akarsz velem jönni?-kérdezte hirtelen Damon
-Miért mennék el veled?
-Csak mert kell a társaság. És mert kell a társaság.
-Hú de szűkszavú vagy Damon Salvatore.-mondtam majd megráztam a fejem
-Honnan tudod hogy Salvatore a vezetéknevem?-kérdezte
-Apám naplójába minden bele van írva. Még képet is találtam rólad benne.
Június 17 Péntek
Ma Damon bemutatta az öccsét Stefan-t. Derék fiatalember és jó humorérzéke van. Elena amikor meglátta odaszaladt hozzá és megölelte őt. Mivel ott álltam mellettük egy kis párbeszédet is csempészek bele.
-Hé Elena hoztam neked valamit.-mondta Stefan majd a háta mögül elővett egy kis zenedobozt. Elena nagyon megörült neki.
-Köszönöm Stefan.-mondta majd Stefan leguggolt és megölelte majd amikor kinyitotta kijött belőle egy balettozó lány és forgott. A zene ami játszódott belőle fülbemászó volt. MA egész nap ezt a dalt dúdoltam magamban. Elena megköszönte Stefan-nak és utána megjelent Damon is. Elena rögtön hozzá futott és megölelte őt. Nagyon szeretheti Damon-t. Annak ellenére ami valójában. De ez nem érdekelt. Tudtam, hogy bármit megtenne érte. Akár még meg is halna. Reménykedem benne, hogy nem így lesz.
Nem hittem volna. Azaz még a saját szememnek sem hiszek. Damon képes lett volna értem meghalni? El kell mennem hozzá.
-Ajjj Damon. Miért nem mondtál semmit?-kérdeztem igazából magamtól és ekkor megjelent a holló.
-Elena. Gyere el. Szabadíts ki engem.-hallottam a hangot a fejemben
-Azonnal megyek.-mondtam majd elrohantam. Tudtam, hogy ha odamegyek akkor veszélybe sodrom magamat de ez ebben a pillanatban nem érdekelt. Csak mindent meg akartam tudni apámról. De szerintem anyáról is hallok majd a könyvben. Elsiettem a házhoz és természetesen a naplót is vittem magammal. Bekopogtattam az ajtót és Damon nyitott ajtót.
-Szia Elena. Hogy-hogy itt vagy?-kérdezte és a hangjából mintha az szűrődött volna le, hogy nem örül a látogatásomnak.
-Damon hol van?-kérdeztem
-Valahol. Nem tudom.-nem tudom miért de éreztem, hogy hazudik.
-Akkor bemennék ha nem bánod. Beszélgessünk el egy kicsit erről.-mondtam majd felemeltem apám naplóját és beengedett. De közben Damon járt a fejemben.
-Nos mit akarsz tudni?-kérdezte
-Mindent de csak rólatok. Milyen körülmények között változtatok át. Úgy értem vámpírrá.?-kérdeztem majd leültem egy fotelba és vártam, hogy mondjon valamit.
-Hát tudod, régen volt már. De minden részletére emlékszem. Az 1800-as években kezdődött. Akkor még derék fiatalember voltam az apád szerint.
-Mint ezen a képen?-kérdeztem majd kihalásztam a naplóból a fényképet és megmutattam neki.
-Igen, pont mint ez. Nos egy éjszakán történt valami. Valami szokatlan. Feltűnt a városban egy lány. A neve Katherine. A szomszéd földesúrnak a lánya volt. Nagyon kedvesnek tűnt. Beszélgettünk vele és nagyon jól kijöttünk. Téged nem nagyon szeretett főképp azért, mert Damon közelében voltál.
-Tehát ez a Katherine nem kedvelt. Ugyan csak egy kislány voltam. Akkor meg miért nem kedvelt?-kérdeztem
-Hát tudod. Amikor Katherine-nel beszélgetett akkor nagyon jól szórakoztak. De egyszerre csak megjelentél te és akkor Damon-nek sokkal jobb kedve lett, mint amikor vele volt. Láttam rajta, hogy nem igazán díjazta. Majd ezután összejött Damon Katherine-nel. Majd az első éjszakán amikor együtt voltak mint kiderült Katherine vámpír volt.
-Tehát akkor ő változtatta át?-kérdeztem
-Igen. Utána pedig én következtem.
-Ezt most, hogy érted?
-Egyszer fel kellett neki vinnem valamit de már nem emlékszem, hogy mit és akkor szó szerint az ágyában kötöttem ki. Engem is megharapott és megitatott a véréből így én is vámpírként értem meg a hajnalt. Speciális gyűrűt kaptunk ami nem engedi, hogy elégjünk a napon. Nos visszatérve. Katherine bábjai voltunk. Folyamatosan játszott velünk és az apáddal is. Nem néhányszor megcsapolta őt.
-Istenem ha most élne megölném.-szorítottam ökölbe a kezem.
-Nyugodj meg. Az egyik éjjel az apukád csinált egy készüléket ami felismeri a vámpírokat így könnyen végezni lehetett velük.
-És ti, hogyan menekültetek meg?-kérdeztem
-Az apukád nem bántott minket. Azt mondta, hogy menjünk el jó messzire. Nem akart minket megölni főleg Damon-t nem. Ezért is ragaszkodik hozzád annyira Damon. De valahogy megváltozott. Most már csak az érdekli, hogy öljön és ártatlan embereket manipuláljon. Ez az ő élete.
-Nem akarok hinni a fülemnek. Meg kell keresnem Damon-t.-mondtam majd felálltam és keresni kezdtem a házban. Nem találtam meg. Egy kicsit szomorú voltam.
-Hol van Damon??-kérdeztem idegesen
-Mondtam, hogy nem tudom.
-Tudom, hogy tudod. Mondd el nekem.-fenyegetőztem és a kezeimet ökölbe szorítottam
-Gyere megmutatom.-mondta Stefan majd levezetett a pincébe azt sem tudtam, hogy van pince.-Ott van az utolsó tömlöcben.-mondta majd elment én pedig odarohantam és kinyitottam sz ajtót. Verejtékezett és gyengének tűnt.
-E....Elena.-sóhajtotta majd felnézett
-Én vagyok az Damon.-mondtam majd leguggoltam elé és megöleltem.-Annyira aggódtam érted. Azaz Stefan aggódott érted.-hazudtam majd elváltam tőle.
-Hogy vagy?-kérdezte
-Hát én meg vagyok. De egy kis vér kellene. Nem adsz kölcsönbe?-kérdezte majd közeledni kezdett felém.
-Nem Damon. Állj le. Inkább keresek neked valahol. Ha egyáltalán van nálatok.
-Igen van. A hűtőben van. Csak egy csomaggal hozz.-mondta és elmentem míg nem találtam egy hűtőt. Kivettem belőle egy tasakot és visszamentem hozzá és odaadtam neki. Rá sem bírtam nézni ahogy a vért kortyolgatta.
-Köszönöm.-mondta majd elhajította az üres tasakot majd odajött mellém és leült.
-Jobban vagy?
-Igen. Most már jobban. Egyébként mennem kéne csajozni ma este. Nem akarsz velem jönni?-kérdezte hirtelen Damon
-Miért mennék el veled?
-Csak mert kell a társaság. És mert kell a társaság.
-Hú de szűkszavú vagy Damon Salvatore.-mondtam majd megráztam a fejem
-Honnan tudod hogy Salvatore a vezetéknevem?-kérdezte
-Apám naplójába minden bele van írva. Még képet is találtam rólad benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése